Sok év túraszünet és tervezgetés után ez volt az első komolyabb kirándulásunk, melynek célpontjául az Erdélyi szigethegység szívében található Pádist választottuk. Augusztus 15.-én voltunk ott első nap, autóval Nagyváradról 100 km, Nagyvárad - Belényes - Sudrigiu - Pietroasa - Boga- Pádis útvonalon két óra autózás, mivel Pietroasatól nagyon rossz minőségű koves út van. Három autóval mentünk fel, családostól, gyerekekkel, osszesen tizenhárman. Nagyon orültünk, hogy kiszabadultunk a városból, a gyerekek is, mi is. A Glavoi volgyben táboroztunk le, majd innen indultunk a Csodavár korútra. Van egy irányjelző tábla, amin 20 perc van feltüntetve a Csodavárat illetően. Mi rogton bedőltünk és gyerekestől nekivágtunk. Hamar rájottünk, hogy a 20 perc csak a Csodavár korút kezdetéig értendő, amíg az osvény a koves autóútról letér jobbra az erdőbe kék pont jelzésen.
Innen viszonylag hamar és minden nehézség nélkül eljutunk az első kilátóig, ahonnan letekinthetünk az egyik várudvarba. Bővebben a Csodavárról a kovetkező linkre kattinva olvashatsz: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/barlang/4tinfo/roman/erdely/csodavar.htm
A kilátók végiglátogatása óvatosságot kovetel, mivel az osvény tobb helyen egészen kozel merészkedik a szakadék széléhez. A látvány és az élmény mindenesetre rendkívüli és egyedi, minden fáradságot megér. A kilátók után az erdőben egy kis pihenőt tehetünk egy fontos helyen, itt találkozik ossze a Csodavár korútja a Galbena korút elejével. Innen továbbhaladtunk az erdei osvényen, majd egy sziklafolyosón át újabb kereszteződés kovetkezett: a letérő a várudvarba való leereszkedéshez. Mivel nem tudtuk mi vár ránk, bártan nekiindultunk, láttam ugyan egy figyelmeztető táblát, hogy csak tapasztalt túrázóknak ajánlott, mert veszélyes, de azt hittem az egész korútra vonatkozik, hiszen elég nehéz terepen haladtunk végig. Így utólag azt gondolom, hogy kis gyerekekkel, akik azon a terepen menigen tudnak lábon egyedül menni nem ajánlanám senkinek a lereszkedést. Mi mindenesetre bevállaltuk, mert nem tudtuk milyen lesz. Hát meredek volt a szó szoros értelmében.
Végül megpillantottuk a Csodavár hatalmas, 72 m magas portáléját, ami egészen lenyűgoző. Oda már csak gyerekek nélkül mentek le páran kozülünk, én pedig elindultam egy konnyebb kivezető utat a dolinából, ami egy tolcsérszerű kürtő , tobbszáz méteres átmérővel és mélységgel, szóval elég nehéz kimászni belőle, főleg gyerekekkel a nyakunkban. Átmentem egy másik várudvarba, ahonnan nagyjából ugyanolyan kijutási lehetőség volt, mint az előzőből, így visszatértem a tobbiekhez. A Csodavár mélyében lévő barlangrendszert most nem látogattuk meg, ezt egy alkalmasabb alkalomra hagytuk. Így ugyanazon az úton kellett visszamászni az erdő szintjére, ahonnan hamar visszaértünk a koves autóútra amin elindultunk a korút elején.
A táborba érve megállapítottuk, hogy nagyon kimerítő volt a túra, el is határoztuk, hogy másnapra csak valami egészen konnyű kirándulást vállalunk be. Az éjszaka nyugodtan telt, bár kicsit hűvos volt. Másnap az Eszkimó jégbarlangot/Ghetarul Focul Viu/ választottuk. A Glavoi tárborból sárga pont jelzésen kell elindulni, egy kis kaptató után kellemes erdei séta vezet a jégbarlanghoz, ez az útvonal mindenki számára konnyen végigjárható, a terep konnyű, az erdő hangulatos és nagyon szép. Az elágazásoknál útjelző táblák vannak, az osvény elég konnyen kovethető.
Innen viszonylag hamar és minden nehézség nélkül eljutunk az első kilátóig, ahonnan letekinthetünk az egyik várudvarba. Bővebben a Csodavárról a kovetkező linkre kattinva olvashatsz: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/barlang/4tinfo/roman/erdely/csodavar.htm
A kilátók végiglátogatása óvatosságot kovetel, mivel az osvény tobb helyen egészen kozel merészkedik a szakadék széléhez. A látvány és az élmény mindenesetre rendkívüli és egyedi, minden fáradságot megér. A kilátók után az erdőben egy kis pihenőt tehetünk egy fontos helyen, itt találkozik ossze a Csodavár korútja a Galbena korút elejével. Innen továbbhaladtunk az erdei osvényen, majd egy sziklafolyosón át újabb kereszteződés kovetkezett: a letérő a várudvarba való leereszkedéshez. Mivel nem tudtuk mi vár ránk, bártan nekiindultunk, láttam ugyan egy figyelmeztető táblát, hogy csak tapasztalt túrázóknak ajánlott, mert veszélyes, de azt hittem az egész korútra vonatkozik, hiszen elég nehéz terepen haladtunk végig. Így utólag azt gondolom, hogy kis gyerekekkel, akik azon a terepen menigen tudnak lábon egyedül menni nem ajánlanám senkinek a lereszkedést. Mi mindenesetre bevállaltuk, mert nem tudtuk milyen lesz. Hát meredek volt a szó szoros értelmében.
Végül megpillantottuk a Csodavár hatalmas, 72 m magas portáléját, ami egészen lenyűgoző. Oda már csak gyerekek nélkül mentek le páran kozülünk, én pedig elindultam egy konnyebb kivezető utat a dolinából, ami egy tolcsérszerű kürtő , tobbszáz méteres átmérővel és mélységgel, szóval elég nehéz kimászni belőle, főleg gyerekekkel a nyakunkban. Átmentem egy másik várudvarba, ahonnan nagyjából ugyanolyan kijutási lehetőség volt, mint az előzőből, így visszatértem a tobbiekhez. A Csodavár mélyében lévő barlangrendszert most nem látogattuk meg, ezt egy alkalmasabb alkalomra hagytuk. Így ugyanazon az úton kellett visszamászni az erdő szintjére, ahonnan hamar visszaértünk a koves autóútra amin elindultunk a korút elején.
A táborba érve megállapítottuk, hogy nagyon kimerítő volt a túra, el is határoztuk, hogy másnapra csak valami egészen konnyű kirándulást vállalunk be. Az éjszaka nyugodtan telt, bár kicsit hűvos volt. Másnap az Eszkimó jégbarlangot/Ghetarul Focul Viu/ választottuk. A Glavoi tárborból sárga pont jelzésen kell elindulni, egy kis kaptató után kellemes erdei séta vezet a jégbarlanghoz, ez az útvonal mindenki számára konnyen végigjárható, a terep konnyű, az erdő hangulatos és nagyon szép. Az elágazásoknál útjelző táblák vannak, az osvény elég konnyen kovethető.
