Tulajdonképpen eléggé elkéstem ezzel a bejegyzéssel, hiszen tavaly, 2011 nyarán történt a projekt tervezése és kivitelezése. Régebben az interneten böngészve furcsa dologra bukkantam, amit addig még nem láttam és nagyon megtetszett: a fekvőbringáról van szó. Több képet is lementettem a számítógépemre és azt gondoltam,hogy majd ha egyszer rászánom magam akkor talán majd megpróbálkozok megépíteni egy ilyen bringát. Megtetszett a fekvőbiciklik kinézete, egyediségük, a kényelem és úgy az egész. Mivel az interneten több helyen is olvashatunk fekvőbringáról (pl. ITT) én csak az építéssel kapcsolatos dolgokat fogom leírni. Miután elraktároztam a fekvőbringás képeket elég sok idő telt el, talán több mint egy év is, míg egyszer rászántam magam az építésre. Előszöris elolvastam az interneten (magyarlu) fellelhető minden információt a fekvőbringaépítésről - ez nem valami sok, úgyhogy leginkább a képekre hagyatkoztam, illetve informálódtam általánosságban a fevőbrigákról, tanulmányoztam a különböző típusokat és megpróbáltam kiválasztani egy olyan modellt, ami leginkább tetszett és úgy tűnt, hogy megfelelne, illetve aminek az építése reálisnak tűnt. A következő lépés egy olyan bicikliváz beszerzése volt, amit át tudok alakítani fekvőbringa vázzá. Ez volt az első kihívás és az első nagy lépés: a váz. Miután tanulmányoztam a gyári vázakat és készítettem egy kézi vázlatot, rájöttem, hogy egy hátsó teleszkópos MTB vázra lesz szükségem, mivel annak a hátsó villája a legmegfelelőbb számomra. Sikerült is hamarosan szereznem egy ilyen biciklit:
Bár ez önmagában így is használható lett volna kerékpárnak (hiszen ezért gyártották), gondolkozás nélkül elkezdtem szétszedni. Az alkatrészeket eltettem egy dobozba, hiszen a legtöbbre szükségem lesz (fékkarok, váltók, kerekek). Miután lecsupaszítottam a vázat, kiszereltem az első vllát és a hátsó teleszkópot is. Így megmaradt a hátsó villa illetve az ahhoz csatlakozó vázrész, ami síkban forgatható lett a teleszkóp kiszerelése után. Mivel ennek a megfelelő szögét még nem tudtam, szétszedtem a forgáspontnál és beszereltem fordítva, így a vázcső íve több helyet hagyott az ülés részére. Az eredeti Y alakú vázrész egyik szárát levágtam, abból lesz az előrenyúló vázrész, ami tartja majd a hajtókaros részt. Az alábbi váz maradt meg:
A következő feladat az előrenyúló rész megfelelő szögének megtalálása volt. Úgy gondoltam, hogy ehhez el kell készítsem az ülést, ezért nekifogtam megkeresni a megfelelő alapanyagot. Ahogy szétnéztem a padláson és megláttama régi aluminium vázas hátizsákomat, rögtön tudtam, hogy az a megfelelő.
Kis súly, nagyjából megfelelő forma, gyári hegesztések. Megrajzoltam az általam elképzelt ülésformát, a hátizsákról leszereltem a vászonrészeket és megmaradt maga az aluminium váz. Ezt elkezdtem hajlítgatni, míg elnyerte a megfelelő formát. Ezt lehelyeztem a földre és beleülve próbálgattam beállítani a megfelelő poziciót. Mikor meg voltam elégedve, akkor megmértem és lejegyeztem a távolságokat amelyek alapján a vázra helyezve is be tudtam bármikor állítani a kívánt szöget. Mivel az ülést mindenképpen állíthatóra terveztem, ezért ez a körülbelül kiszámított szög elég volt a váz beállításához. A beállított vázat rögzítettem és fehegesztettünk rá egy merevítőt ami kiküszöbölte a további elmozdulást illetve a későbbi használat során biztosítja majd a váz teherbírását.
Ezután elkészítettem az ülés felfogatásához szükséges tartozékokat, az alsó részhez egy lemezből készült lapot, a felső részhez, hátra pedig egy szügletes zárt szelvényre rögzíthető felfogatási rendszert:
Miután ezeket felszereltük a vázra, az ülésre felnyitoltunk hálószerűen pántokat, amelyek a kényelmet és a teherbírást szolgálják.
Ezután már fel lehetett ülni a biciklire, így meg tudtuk mérni és beállítani az előrenyúló vázdarabot is, aminek a végén lesz a hajtás.
Az eredeti középső fogaskerekeket meghagytuk, így a legtöbb fekvőbringával ellentétben nem egyetlen hosszú lánc fogja hajtani a gépet, hanem két lánc. Az egyik a hátsó keréktől a régi meghajtópontig, a másik lánc pedig innen egészen előre az új meghatópontig.
Miután minden a helyére volt hegesztve, felszereltük az ülést is.
Két nagy kihívás állt előttünk, az első a lánchajtás működőképessé tétele, ide tartoztak a váltás megoldása, láncfeszítők beiktatása, illetve második nagy probléma a kormányzás volt. Fekvőbringához többféle kormányzási mód és típus ismert, én a felső kormányzást választottam, mivel azt gondoltam, hogy amúgy is elég lesz megtanulni menni a bicilkivel, nem akartam tovább nehezíteni a dolgomat egy nehezebben megszokható teljesen új kormányzási móddal. Felső kormányból is van több fajta, végül a kényelmes U alakú kormány mellett döntöttem, mivel könnyű megszokni és kevésbé gátolja a bicikliről való le és felszállást. Így utólag nagyon elégedett vagyok ezzel a választással. Visszatérve a lánhajtásra elég sok fejtörés és próbálkozás után végre sikerült nagyjából összehozni. A kormányrúdhoz az ócskavastelepen találtam egy kerti széket, aminek a váza aluminiumból volt, majdnem pontosan megfelelő volt az átmérője és az íve. Nagyon olcsón megkaptam, és kis átalakítások után nagyjából megvolt. A pipa szintén házi készítésű lett, mint a legtöbb alkatrész, mivel a kerékpárüzletekben semmilyen alkatrészt nem tartottak fekvőbringához, még hasonló sem volt. Megoldottuk a pipát is, több verzió után végül előrenyúló, merev pipánál maradtunk, melyet egy régi pipa szétvágásával és megtoldásával oldottunk meg.
Mostanra nagyjából elkészültünk a főbb feladatokkal, hártamaradt a festés és a kábelezés, na meg persze a lényeg, a próba. Mivel a bicikli amúgy nagyon szokatlan jelenség volt így megépítve, a színek terén az egyszerűségre törekedtem, ezért a vázat matt fehérre festettem, a pipát, kormányt és a többi kiegészítőt pedig feketére. A teljes összeszerelés előtt még az ülést be kellett fejezzem, mivel csak a váza volt meg rajta a pántokkal, de a látvány és a kényelem még megkívánták, hogy továbbfelesszem. Vásároltam hozzá két darab 2 méteres csövekre való szigetelést, amivel bevontam körbe az ülés vázát, Ez eltakarta az aluminium csővázat és a nyitolásokat is, emellett pedig nagyon tetszetős és kényelmes lett.
Felszereltük a láncot, a fékeket, fék és váltókarokat és végre elérkezett az idő, hogy kipróbáljuk a bringát. Ehhez az utcára kellett menni, kerestem egy megfelelő helyet, egy parkolót, ahol nagy hely és kevés forgalom van. Autóval vittem a biciklit a közelbe, majd toltuk a parkolóig. Nagy izgalmak közepette ültem fel rá, a pedál megnyomásával el is indult, de egyedül nem sikerült menni vele. A fekvő pozició annyira hangsúlyos volt, hogy egyszerüen lehetetlen volt megtartani egyedül az egyensúlyt. A próbálkozások közben felmerült még egy probléma: nem működött megfelelően a lánchajtás, ezért a próbának itt vége szakadt. Eltoltam a kerékpárboltig, hogy konzultáljak a szerelőkkel, volt valaki, aki már látott fekvőbringát, sőt ki is próbálta. Amikor felült erre, megerősítette a gyanút, hogy a meghajtás túl magasan van. Bár minden hegesztve volt, ezért a váz átalakítása elég körülményes, mégsem volt minden veszve, hiszen amikor azt tanácsolták, hogy próbálkozzak egy kisebb kerékkel, hirtelen beugrott, hogy bár szokványos kerékpárnál ez eszement ötlet, fekvőkerékpár esetében több modelnél is találkoztam hasonló megoldásnál gyárilag is, mostmár megértettem, hogy miért. Találtam is másodkézből egy kisebb méretű első kereket (BMX), amit beszereltem a szokványos méretű MTB kerék helyett. Ez így rendben is lett volna, csak a kis méret miatt az első teleszkópon levő fékek már nem értek le a peremig. Másik első villára volt szükség. Volt elfekvőben egy másik teleszkópos villám, szintén MTB-hez való, ezt szétszedtem és átalakítottam a kis méretű kerékhez. Az eredmény egy még különösebb kinézetű kerékpár lett:
Este lett, mire minde átalakítást befejeztem, de azért már nem vártam másnapig, hanem bár sötétedett, azért lementem kipróbálni. Az indulásnál és a megállásnál segítségre volt szükségem, de mégis megvolt az első fekvőbiciklizés. Rendkívüli élmény volt! Egyrészt teljesen más, mint a szokványos bicilkizés, más az egyensúlyozás, másképp reagál a kormányzásra mivel nagyobb a tengelytáv és az első kerék szinte alattam fordul, furcsa volt, hogy fordulás közben az előrenyúló vázcső nem fordul a kerékkel egyszerre, szóval az egész különös volt. A legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy amit hosszú hetek által megépítettünk tervrajzok és pontos adatok nélkül, fáradságos munkával, sok újítás bevezetésével az működött. Úgy éreztem magam, mint valószínűleg az első kerékpár feltalálója vagy megépítője. csodálatos érzés volt, pihentető és élményszerű. Bár azóta a bicikli sok változtatáson ment át, azóta az egész várost bejártam vele és az első métereken megtapasztalt élmény megmaradt. Bár nehéz megfogalmazni, megpróbálom leírni milyen fekvőbiciklizni.
Minden szempontból más, mint a szokványos kerékpár. A légellenállása lényegesen jobb, mint a hagyományos bicikliké, városban megfelelően fordulékony és kezelhető. Természetesen gyakorlat kell a biztonságos közlekedéshez, ugyanúgy, mint a hagyományos bicikli esetében. A forgalom remekül áttekinthető, talán egy visszapillantó tükör előnyt jelent, mivel hártafordulni fekvő helyzetben elég nehéz, de meg lehet szokni. Az autók jobban kikerülnek mint a hagyományos bicikliket, mert a szokatlan látvány nagyobb óvatosságra készteti őket. A városi tekergést leginkább sétahajózáshoz hasonlítanám, rendkívül pihentető, nagyon jól lehet nézelődni. A nézelődésből a többiek is kiveszik a részüket, mivel az emberek szinte kivétel nékül nagyon megnézik a furcsa járművet. Hártafordulnak utána, megmosolyogják, megcsodálják, csodálkozó és elismerő pillantások követnek bármerre megyek. Bár elsősorban aszfaltra termett, azért úgy tapasztaltam, hogy földúton, füvön vagy más enyhe terepen gond nélkül lehet vele közlekedni. Országúton az áttételezés miatt nem értem el vele rendkívüli sebességet, mivel egyelőre a váltást csak a hátsó keréknél tudom működtetni ezért 7 sebességre korlátozódik a gép. Ezt úgy kellett beállítani, hogy átlagos dombokat tudjak vele megmászni és ugyanakkor legyen elegendő sebessége is. Bár kompromisszumokat kellet kötni, általánosságban meg vagyok vele elégedve. Egy országúti kerékpár biztosan sokkal gyorsabb, egy MTB biztosan sokkal hatékonyabb terepen és dombon, de egyik sem nyújt ilyen kerekezési élményt, mint a fekvőbicikli. Bár még vannak apróbb dolgok, amelyek további beállításokat igényelnek, illetve fejlesztés lalatt állnak, azért összességében teljesen működőképes a bicikli. Az építése nagyjából másfél hónapot vett igénybe, egy padláson, csak alapszerszámokat használva. Nem álltak rendelkezésemre sem speciális gépek amelyek jelentősen megkönnyítették volna a munkát, mint eszterga, csőhajlító, aluminium hegesztő, sem akkora anyagi fedezet, ami lehetővé tette volna gyári alkatrészek beszerzését. A legtöbb alkatrész hulladékanyagból készült és a modern szerszámokat találékonysággal pótoltuk.
A tervezésben és kivitelezésben édesapám és öcsém segítettek, illetve Csaba barátom a hegesztésben. Ezúton is köszönöm munkájukat.
Az eredmény azt hiszem a körülményekhez képest kiváló lett, a projekt elérte a célját, hiszen minden speciális információ hiányában egy átlagos összteleszkópos bicikliből megépítettünk egy teljesen egyedi fekvőbringát, ami abszolút kényelmes, kiválóan működik és rendkívüli élményt nyújt.
Hála Istennek a sikerért!
Nemsokára összehoztunk egy családi és baráti kis városi túrát:
Készítettünk egy amatőr kisfilmet is a fekvőkerékpárról, ezt itt lehet megtekinteni: Fekvőbringával Nagyváradon
Bár ez önmagában így is használható lett volna kerékpárnak (hiszen ezért gyártották), gondolkozás nélkül elkezdtem szétszedni. Az alkatrészeket eltettem egy dobozba, hiszen a legtöbbre szükségem lesz (fékkarok, váltók, kerekek). Miután lecsupaszítottam a vázat, kiszereltem az első vllát és a hátsó teleszkópot is. Így megmaradt a hátsó villa illetve az ahhoz csatlakozó vázrész, ami síkban forgatható lett a teleszkóp kiszerelése után. Mivel ennek a megfelelő szögét még nem tudtam, szétszedtem a forgáspontnál és beszereltem fordítva, így a vázcső íve több helyet hagyott az ülés részére. Az eredeti Y alakú vázrész egyik szárát levágtam, abból lesz az előrenyúló vázrész, ami tartja majd a hajtókaros részt. Az alábbi váz maradt meg:
A következő feladat az előrenyúló rész megfelelő szögének megtalálása volt. Úgy gondoltam, hogy ehhez el kell készítsem az ülést, ezért nekifogtam megkeresni a megfelelő alapanyagot. Ahogy szétnéztem a padláson és megláttama régi aluminium vázas hátizsákomat, rögtön tudtam, hogy az a megfelelő.
Kis súly, nagyjából megfelelő forma, gyári hegesztések. Megrajzoltam az általam elképzelt ülésformát, a hátizsákról leszereltem a vászonrészeket és megmaradt maga az aluminium váz. Ezt elkezdtem hajlítgatni, míg elnyerte a megfelelő formát. Ezt lehelyeztem a földre és beleülve próbálgattam beállítani a megfelelő poziciót. Mikor meg voltam elégedve, akkor megmértem és lejegyeztem a távolságokat amelyek alapján a vázra helyezve is be tudtam bármikor állítani a kívánt szöget. Mivel az ülést mindenképpen állíthatóra terveztem, ezért ez a körülbelül kiszámított szög elég volt a váz beállításához. A beállított vázat rögzítettem és fehegesztettünk rá egy merevítőt ami kiküszöbölte a további elmozdulást illetve a későbbi használat során biztosítja majd a váz teherbírását.
Ezután elkészítettem az ülés felfogatásához szükséges tartozékokat, az alsó részhez egy lemezből készült lapot, a felső részhez, hátra pedig egy szügletes zárt szelvényre rögzíthető felfogatási rendszert:
Miután ezeket felszereltük a vázra, az ülésre felnyitoltunk hálószerűen pántokat, amelyek a kényelmet és a teherbírást szolgálják.
Ezután már fel lehetett ülni a biciklire, így meg tudtuk mérni és beállítani az előrenyúló vázdarabot is, aminek a végén lesz a hajtás.
Az eredeti középső fogaskerekeket meghagytuk, így a legtöbb fekvőbringával ellentétben nem egyetlen hosszú lánc fogja hajtani a gépet, hanem két lánc. Az egyik a hátsó keréktől a régi meghajtópontig, a másik lánc pedig innen egészen előre az új meghatópontig.
Két láncot vásároltam, de nem volt elég, ezért vettem egy harmadikat is a lánhajtáshoz. Előre egyelőre visszatettem az eredeti teleszkópos villát és a kereket, és betettünk egy pipát, hogy valamennyire tudjuk elfordítani a kereket.
Két nagy kihívás állt előttünk, az első a lánchajtás működőképessé tétele, ide tartoztak a váltás megoldása, láncfeszítők beiktatása, illetve második nagy probléma a kormányzás volt. Fekvőbringához többféle kormányzási mód és típus ismert, én a felső kormányzást választottam, mivel azt gondoltam, hogy amúgy is elég lesz megtanulni menni a bicilkivel, nem akartam tovább nehezíteni a dolgomat egy nehezebben megszokható teljesen új kormányzási móddal. Felső kormányból is van több fajta, végül a kényelmes U alakú kormány mellett döntöttem, mivel könnyű megszokni és kevésbé gátolja a bicikliről való le és felszállást. Így utólag nagyon elégedett vagyok ezzel a választással. Visszatérve a lánhajtásra elég sok fejtörés és próbálkozás után végre sikerült nagyjából összehozni. A kormányrúdhoz az ócskavastelepen találtam egy kerti széket, aminek a váza aluminiumból volt, majdnem pontosan megfelelő volt az átmérője és az íve. Nagyon olcsón megkaptam, és kis átalakítások után nagyjából megvolt. A pipa szintén házi készítésű lett, mint a legtöbb alkatrész, mivel a kerékpárüzletekben semmilyen alkatrészt nem tartottak fekvőbringához, még hasonló sem volt. Megoldottuk a pipát is, több verzió után végül előrenyúló, merev pipánál maradtunk, melyet egy régi pipa szétvágásával és megtoldásával oldottunk meg.
Mostanra nagyjából elkészültünk a főbb feladatokkal, hártamaradt a festés és a kábelezés, na meg persze a lényeg, a próba. Mivel a bicikli amúgy nagyon szokatlan jelenség volt így megépítve, a színek terén az egyszerűségre törekedtem, ezért a vázat matt fehérre festettem, a pipát, kormányt és a többi kiegészítőt pedig feketére. A teljes összeszerelés előtt még az ülést be kellett fejezzem, mivel csak a váza volt meg rajta a pántokkal, de a látvány és a kényelem még megkívánták, hogy továbbfelesszem. Vásároltam hozzá két darab 2 méteres csövekre való szigetelést, amivel bevontam körbe az ülés vázát, Ez eltakarta az aluminium csővázat és a nyitolásokat is, emellett pedig nagyon tetszetős és kényelmes lett.
Felszereltük a láncot, a fékeket, fék és váltókarokat és végre elérkezett az idő, hogy kipróbáljuk a bringát. Ehhez az utcára kellett menni, kerestem egy megfelelő helyet, egy parkolót, ahol nagy hely és kevés forgalom van. Autóval vittem a biciklit a közelbe, majd toltuk a parkolóig. Nagy izgalmak közepette ültem fel rá, a pedál megnyomásával el is indult, de egyedül nem sikerült menni vele. A fekvő pozició annyira hangsúlyos volt, hogy egyszerüen lehetetlen volt megtartani egyedül az egyensúlyt. A próbálkozások közben felmerült még egy probléma: nem működött megfelelően a lánchajtás, ezért a próbának itt vége szakadt. Eltoltam a kerékpárboltig, hogy konzultáljak a szerelőkkel, volt valaki, aki már látott fekvőbringát, sőt ki is próbálta. Amikor felült erre, megerősítette a gyanút, hogy a meghajtás túl magasan van. Bár minden hegesztve volt, ezért a váz átalakítása elég körülményes, mégsem volt minden veszve, hiszen amikor azt tanácsolták, hogy próbálkozzak egy kisebb kerékkel, hirtelen beugrott, hogy bár szokványos kerékpárnál ez eszement ötlet, fekvőkerékpár esetében több modelnél is találkoztam hasonló megoldásnál gyárilag is, mostmár megértettem, hogy miért. Találtam is másodkézből egy kisebb méretű első kereket (BMX), amit beszereltem a szokványos méretű MTB kerék helyett. Ez így rendben is lett volna, csak a kis méret miatt az első teleszkópon levő fékek már nem értek le a peremig. Másik első villára volt szükség. Volt elfekvőben egy másik teleszkópos villám, szintén MTB-hez való, ezt szétszedtem és átalakítottam a kis méretű kerékhez. Az eredmény egy még különösebb kinézetű kerékpár lett:
Este lett, mire minde átalakítást befejeztem, de azért már nem vártam másnapig, hanem bár sötétedett, azért lementem kipróbálni. Az indulásnál és a megállásnál segítségre volt szükségem, de mégis megvolt az első fekvőbiciklizés. Rendkívüli élmény volt! Egyrészt teljesen más, mint a szokványos bicilkizés, más az egyensúlyozás, másképp reagál a kormányzásra mivel nagyobb a tengelytáv és az első kerék szinte alattam fordul, furcsa volt, hogy fordulás közben az előrenyúló vázcső nem fordul a kerékkel egyszerre, szóval az egész különös volt. A legnagyobb élményt mégis az jelentette, hogy amit hosszú hetek által megépítettünk tervrajzok és pontos adatok nélkül, fáradságos munkával, sok újítás bevezetésével az működött. Úgy éreztem magam, mint valószínűleg az első kerékpár feltalálója vagy megépítője. csodálatos érzés volt, pihentető és élményszerű. Bár azóta a bicikli sok változtatáson ment át, azóta az egész várost bejártam vele és az első métereken megtapasztalt élmény megmaradt. Bár nehéz megfogalmazni, megpróbálom leírni milyen fekvőbiciklizni.
Minden szempontból más, mint a szokványos kerékpár. A légellenállása lényegesen jobb, mint a hagyományos bicikliké, városban megfelelően fordulékony és kezelhető. Természetesen gyakorlat kell a biztonságos közlekedéshez, ugyanúgy, mint a hagyományos bicikli esetében. A forgalom remekül áttekinthető, talán egy visszapillantó tükör előnyt jelent, mivel hártafordulni fekvő helyzetben elég nehéz, de meg lehet szokni. Az autók jobban kikerülnek mint a hagyományos bicikliket, mert a szokatlan látvány nagyobb óvatosságra készteti őket. A városi tekergést leginkább sétahajózáshoz hasonlítanám, rendkívül pihentető, nagyon jól lehet nézelődni. A nézelődésből a többiek is kiveszik a részüket, mivel az emberek szinte kivétel nékül nagyon megnézik a furcsa járművet. Hártafordulnak utána, megmosolyogják, megcsodálják, csodálkozó és elismerő pillantások követnek bármerre megyek. Bár elsősorban aszfaltra termett, azért úgy tapasztaltam, hogy földúton, füvön vagy más enyhe terepen gond nélkül lehet vele közlekedni. Országúton az áttételezés miatt nem értem el vele rendkívüli sebességet, mivel egyelőre a váltást csak a hátsó keréknél tudom működtetni ezért 7 sebességre korlátozódik a gép. Ezt úgy kellett beállítani, hogy átlagos dombokat tudjak vele megmászni és ugyanakkor legyen elegendő sebessége is. Bár kompromisszumokat kellet kötni, általánosságban meg vagyok vele elégedve. Egy országúti kerékpár biztosan sokkal gyorsabb, egy MTB biztosan sokkal hatékonyabb terepen és dombon, de egyik sem nyújt ilyen kerekezési élményt, mint a fekvőbicikli. Bár még vannak apróbb dolgok, amelyek további beállításokat igényelnek, illetve fejlesztés lalatt állnak, azért összességében teljesen működőképes a bicikli. Az építése nagyjából másfél hónapot vett igénybe, egy padláson, csak alapszerszámokat használva. Nem álltak rendelkezésemre sem speciális gépek amelyek jelentősen megkönnyítették volna a munkát, mint eszterga, csőhajlító, aluminium hegesztő, sem akkora anyagi fedezet, ami lehetővé tette volna gyári alkatrészek beszerzését. A legtöbb alkatrész hulladékanyagból készült és a modern szerszámokat találékonysággal pótoltuk.
A tervezésben és kivitelezésben édesapám és öcsém segítettek, illetve Csaba barátom a hegesztésben. Ezúton is köszönöm munkájukat.
Az eredmény azt hiszem a körülményekhez képest kiváló lett, a projekt elérte a célját, hiszen minden speciális információ hiányában egy átlagos összteleszkópos bicikliből megépítettünk egy teljesen egyedi fekvőbringát, ami abszolút kényelmes, kiválóan működik és rendkívüli élményt nyújt.
Hála Istennek a sikerért!
Nemsokára összehoztunk egy családi és baráti kis városi túrát:
Készítettünk egy amatőr kisfilmet is a fekvőkerékpárról, ezt itt lehet megtekinteni: Fekvőbringával Nagyváradon
