Táborozások, kirándulások során sokszor kerülünk kapcsolatba a tűzzel. Egyelőre a jelzőtűzről írnék pár dolgot. A jelzőtűz nagyon fontos lehet ahhoz, hogy messziről is látni lehessen egy adott pontot, esetleg azt a helyet ahol tartózkodunk, ahonnan nem tudunk elmenni. Segélykérésre szokták használni minden terepen, lakatlan szigeten, erdő mellett, folyóparton, hegyekben, mindenfelé.
Ami fontos, hogy előre meg legyen rakva, hogy bármikor nagyon gyorsan tudjunk jelezni vele - filmekben akkor szokott arramenni a repülő vagy hajó. Szóval előre el kell készíteni és olyan kell legyen, hogy nagyon hamar begyúljon és nagyon füstoljon.
A jelzőtűzhoz szükségünk van 3 vastagabb ágra, ami majdnem olyan magas mint a testmagasságunk, ezeket egyik végükon osszekotozzük és háromszog alakban kitámasztjuk a másik végüket.
Kovetkező lépés, hogy másik három ágat felerősítünk a meglévő háromlábú keretre úgy, hogy a lábak legyenek foldkozelben osszekotve:
Ezt a keretet telerakjuk keresztben ágakkal, ezek ugyanúgy, mint az eddig használt ágak ne legyenek túl szárazak, hogy ne gyúljanak be konnyen, mivel tartó funkciójuk van.
Készítünk még egy ilyen szintet:
Majd a két emeletre gyűjtünk nagyon száraz és gyúlékony harasztot. Ha van fű a kozelben, akkor ujjainkkal átgereblyézve a kezünkben marad az elszáradt fű, ami tokéletes számunkra, jó sok kell belőle.
Ha nincs száraz fű, akkor improvizáljunk, keressünk más nagyon vékony, nagyon száraz és gyúlékony valamit. Ha megvan ez a fázis, akkor tegyük a helyére, és keressünk egy csokornyi zold, nyers leveles ágat. A csokrot kossük fejjel lefelé a tűzrakás tetejéhez:
Nagyjából hasonlóan kéne kinézzen az elkészített jelzőtűz készenléti állapotban.
Amikor eljon az alkalmas idő, akkor begyújtjuk a jelzőtüzet a legalján, belobban előbb az alső majd a kovetkező szint, és a lángok belekapnak a zold levelekbe, melyek nem gyúlnak be olyan konnyen, hanem erősen füstolni kezdenek. Ez az elmélet, hogy pedig a gyakorlatban is jól műkodjon lehet gyakorolni kirándulásokon. Sok sikert.
