Váratlan alkalom adódott, hogy újra Pádisra menjek, amikor egy barátom megkért, hogy egy napra vigyem fel a hegyekbe. Több lehetséges célpontot is figyelembe véve, végül a Galbena patak szurdokvölgyét választottuk, ami autóval is megközelíthető. Nagyváradról Belényesen át Sudrigiu faluig, onnan letérve balra Pietroasa irányába autóztunk. Pietroasa (Vasaskőfalva) után továbbmentünk Boga felé, ahol az út letér jobbra Pádis felé. Még Boga előtt van egy letérő jobbra, egy keskeny, elég erősen emelkedő út, ami a Galbena patak völgyébe vezet. Ez a letérő Nagyváradtól kb. 95 km-re van. Az út burkolatlan, gödrös, egyenetlen, a kiálló sziklák pedig végképp off-road jellegűvé teszik az autózást, ami a B Vectrával valójában csak első-második sebességben való lassú haladást jelentett - lefelé jövet 10 km-t 50 perc alatt tettünk meg. Terepjáróval valószínűleg nem okoz gondot, normál személyautóval azonban csak óvatosan lehet feltornázni magunkat az elég jelentős szintkülönbségen. Az út egyik oldalán sziklafal, másik oldalán meredek szakadék vagy omladozó útszél kísér. A kilátás viszont sokszor kárpótol az útminőség miatt.
Hamarosan felérünk egy erdészházhoz, mögötte a völgyben szép füves mező a Galbena patak mellett ideális táborhelyet kínál. Egyelőre továbbmegyünk, újabb elég meredek off-road szakasz, majd immár a Galbena patak mellett haladunk tovább.
Rövid szakasz után elérjük egy éles kanyarban a hidat, ahonnan a Galbena szoros kezdődik (vagy végződik). Idáig Nagyváratól 106 km-t tettünk meg, összesen majdnem 3 óra alatt. A hídról már megcsodálhatjuk a patak szépségét:
Rövid készülődés után elindulunk a Flóra rétre, ahová ebből a kanyarból sárga pont jelzésen kis ösvény vezet, először rövid emelkedőn az erdőben, majd kis tisztáson át leereszkedünk egyenesen előre egy keskeny traktorúton egészen a forrásig:
Itt egy elágazás is található, egyik irányba az Eszkimó jégbarlang felé (kb. 2 óra). Mi visszafordulunk arra, amerről jöttünk, majd kb. 30m után balra fordulunk felfelé egy kis ösvényen, amelyen nemsokára megpillantjuk egy fán a sárga jelzést, ami a Galbena kitörés felé vezet.
Beérünk az erdőbe, majd a jelzést követve továbbhaladunk felfele az erdővel borított dombhátra az elágazásig, ahol találkozunk a Glavoiról érkező ösvénnyel, illetve a kilátókhoz vezető jelzéssel. Mi leereszkedünk dupla sárga pont jelzésen a Galbena kitöréshez, ami az ösvények kereszteződésétől pár perce található. A kitörést megkerülve elindulunk lefelé a szorosban az ösvényen.
Az ösvény nagyjából a patak folyását követi, a meredekebb szakaszokon sziklafalhoz erősített láncok segítik a kapaszkodást.
Szebbnél szebb részek után leérünk egy nagy barlangszájig, amely elnyeli a gyorsan rohanó Galbena patakot. Továbbhaladunk az ösvényen, majd rögtön találunk egy újabb barlangbejáratot, az előzőnek egy oldalbejáratát, ahol már mi is leereszkedünk, hogy a föld alatt kövessük a patakot. Elég meredek az ereszkedő a barlangba, de kis óvatossággal gond nélkül megoldható.
Lent a barlang falai felerősítik a rohanó patak dübörgését, mely jobbról érkezik az előző bejárattól, és balra halad tovább, amerre már látszik az alagút végén a fény, ahol a patak újra a felszínre tör. Mi is arra tartunk, világítunk és szárazon sikerül eljutni a barlang végéig, ahol a víz a szabadba jut és lezúdul a több méteres mélybe a legyező formájú Eminenciás vízesésen keresztül. Fentről és lentről egyaránt lenyűgöző a látvány.
Innen következik a szoros alsó szakasza:
Folyásirány szerint bal parton haladunk tovább, egyre inkább igénybe véve a falra szerelt láncokat. Alternatíva csak a jéghideg patakban való gázolás lenne, melynek hőmérséklete méréseim szerint 10 fok C volt, így inkább mellőztük a fürdőzést. Nemsokára elértük a szoros végén található kőhidat az úttal, ahol az autót hagytuk. Ebédszünet után elindultunk autóval visszafelé az úton egészen a következő kis hídig, ahol egy nagyon jó táborozóhelyet találtunk:
Itt újra megálltunk, én pedig elindultam felfedezni a mellettünk folyó Galbena pataknak azt a szakaszát amely az itteni és a felső híd között van. A képek önmagukért beszélnek:
Visszatérés után a szabadban ünnepeltük az Úr napját:
Végül elindultunk hazafelé ugyanazon a rendkívül rossz úton (a kép csak szemléltetés, a valóságban rosszabb az út):
50 perc alatt tettük meg a lefelé vezető 10 km-es utat, csak ilyen tempót engedtem meg magamnak az autó épségének érdekében. Visszaértünk a Pietroasahoz vezető útra, mely szintén rossz minőségű, de 3 éve javítják, 2008 júliusától kezdve. Az új út egészen fel a Pádisi menedékházig fog tartani, még siralmas állapotban van, de a tábla szerint 2011 augusztus 22-re kész lesz. Gyakorlatilag ez holnap lesz, úgyhogy valószínűleg az éjjel nagyon belehúznak majd a munkások... de ha reálisa tekintjük, lehet, hogy 2020-ban már tényleg készen lesz. Addig is még utoljára kiszállunk a Köves Körös partján:
Azután pedig hazafelé Pietrosa-tól (szintén bombatámadás utáni állapotú úton) Belényesen át Váradig.
Szerintem még visszatérünk Pádisra, van még bőven felfedeznivaló...
