A víz munkája

    ... Egy csepp víz. Mi az? Semmiség az óceánban, de még az alig csörgedező patakocskában sem számottevő mennyiség.
    A szomjúságát oltó őz egy gally roppantására aggódva kapja fel a fejét. Fekete orra nedvesen csillan meg a délutáni napfényben, és legördül róla egy vízcsepp.
    Ráhull egy páfrány levelére, de néhány perc múlva már nyoma sincs. Felszívta a nap melege. Könnyű páraként lebeg a magasba, már ott vándorol a felhők országútján, aztán mind több és több párától lesz terhes a felhő. Egyre jobban elnehezedik, és egyre közelebb ereszkedik a földhöz.
    Szakad az eső, Megszámlálhatatlan vízcsepp hull az erdőre, mezőre. A szomjas föld úgy teleszívja magát, hogy többet nem bír el. Sziklákon hömpölyög át az ár. Patakok, zuhogó vízesések lesznek a cseppekből, és a rohanó patakok megostromolják az útjukban álló sziklákat. A hullámok belemarnak a sziklák kőtestébe, előbb egy parányi rést formálnak abban, aztán - évezredek múlva - egyszer csak már az egész patakot elnyeli a szikla.
    És megszületett a búvópatak, amely fáradhatatlan erővel tör előre a föld, a sziklák mélyébe, hogy sok kilométerrel tovább újra előbukkanjon a föld felszínére.
    Nagy záporok hatalmas víztömegei feszítik, tépik, marják a mészkőhegységek belsejét. Kanyargó folyosókat építenek maguknak a föld alatt rohanó hullámok, majd tóvá csendesednek, és megalkotják az óriások termét.
    És mindez mélyen a föld alatt, a mészkőhegységeik szívében történik. Évezredek ideje kell ehhez, de a végén mégiscsak megszületett a sok kilométer hosszú, alsó, felső, közép- és mellékjáratokkal kiépült barlangrendszer.
    És még ez sem meríti ki a víz teremtő erejét, mert a vízcsepp nemcsak rombolni tud. A vízcsepp olyan csodálatos alkotó művész, hogy mellette a legdúsabb képzelőerő is szegényessé válik.
    Egy-egy vízcsepp beszivárog a mészkőszikla hasadékába, és egyszer csak kibuggyan a föld alatti barlang mennyezetén. A hajszálfinom repedésen kiszivárgó vízcseppből felszabadul a szénsav egy része, amely útjában feloldotta és magába telítette a mészkő anyagát.
    Ez aztán kicsapódik belőle. Rendkívül parányi mennyiség ugyan, de mégis: anyag.
    Cseppet csepp követ, és a barlang mennyezetéről lecseppenő víz nyomán cseppkő, a mészkőbarlangok csodás dísze alakul. Ez itt jégcsap formájú, emez függönyszerű, hogy máshol már legyező alakot öltsön - olyan, amilyenre a játékos kedvű apró művész, a vízcsepp formálja.
    És a színek! Sárgás, pirosas, fehér, fekete, kékes színárnyalatokban pompázik a cseppkőbarlang, - aszerint, hogy milyen ásványi vagy baktérium-anyagot hord magával az élő-szivárgó víz cseppje.
    Végtelenül lassú folyamat ez. Évezredeik munkája díszíti, formálja, alakítja a cseppkőbarlangok tündérvilágát. A természet türelmes művész, az idő nem sürgeti. Évezredek morzsolódnak le az idő malmán, de a szabályos időközökben lecseppenő víz mindezzel mitsem törődik, csak építi tovább a maga remekművét ...
                                                                                                               Bagaméri Béla - Szelek barlangja

Dámosi takarítás

A június 5.-i hétvégén Erdődámoson jártam, a nagyváradi Cristal barlangászklub tagjaival.  Külön köszönet Pötyinek a meghívásért. A kirándulás célja egy Munau nevű víznyelő kitakarítása volt, mely a falu bejáratához nagyon közel található.  

Még útközben megnéztük a Pascalau aknabarlang bejáratát, 

mely egy dombtetőn található, miután mindent rendben találtunk továbbmentünk Dámosba. A víznyelő barlang egy kis patak vizét nyeli el és miután a mélyben eltűnik, pár kilométerrel lejjebb tör a felszínre egy karsztforráson keresztül. Ezt a megfestett víz követésével sikerült megállapítani. 

A gond csak az volt, hogy a víznyelő bejárata teljesen el van tömődve hordalékkal és a patak által odahordott szeméttel. Ez már évek óta így van és ha jól tudom nem is igen járt még senki a barlangban. Ezt szerettük volna önkéntes munkával előre segíteni, ezért nekiláttunk heten kitakarítani a barlang bejáratát, a víz mostanra egy másik nyíláson keresztül folyik be a barlangba így az elzáródott bejáratot szárazon találtuk. 

Egy kis reggeli után neki is fogtunk a munkának.  Rengeteg műanyag palack, töméntelen szémét, vaslábos, cipők, csizmák, kábelek, rongyok, megint csak palackok, törött üvegek, megszáradt iszap - ezekkel kellett megküzdenünk. A járat kb 2 méter széles, a tetejét egy teljesen lapos sziklaréteg képezi. A magasságát nem ismerjük, mivel csak annyira ástunk le, amennyi feltétlenül szükséges volt az előrehaladáshoz. 

Jó három órányi munkával sikerült kicsit előrehaladni, a kihordott földből pedig elkezdtünk egy gátat építeni, hogy egy esetleges következő eső és árvíz ne hordja be újra a már kiásott cuccot. tartottunk egy ebédszünetet, mert elég fárasztó volt az ásás és a kihordás, és eléggé meg is éheztünk a munkában. Ebéd után már eléggé elment a kedvünk a munkától, de azért még vagy két óra hosszát folytattuk. 

 

Erőfeszítéseink eredményeképpen a barlang szájától sikerült kb 7 métert behatoljunk, ez pedig minusz két-három méterrel lejjebb is vitt minket. A vége felé már eléggé fáztunk, ez a nedves, nyirkos levegőnek  volt köszönhető, illetve a munkaterületen lévő 12-13 fokos hőmérsékletnek. A dugót még nem sikerült teljesen kiásni, de biztató a dolog és egy következő alkalommal folytatva lesz az ásás egy szép barlang reményében.

Dámos gyönyörű helyen fekszik, külön megcsodáltuk a festői táj szépségét is.