A szomjúságát oltó őz egy gally roppantására aggódva kapja fel a fejét. Fekete orra nedvesen csillan meg a délutáni napfényben, és legördül róla egy vízcsepp.
Ráhull egy páfrány levelére, de néhány perc múlva már nyoma sincs. Felszívta a nap melege. Könnyű páraként lebeg a magasba, már ott vándorol a felhők országútján, aztán mind több és több párától lesz terhes a felhő. Egyre jobban elnehezedik, és egyre közelebb ereszkedik a földhöz.
Szakad az eső, Megszámlálhatatlan vízcsepp hull az erdőre, mezőre. A szomjas föld úgy teleszívja magát, hogy többet nem bír el. Sziklákon hömpölyög át az ár. Patakok, zuhogó vízesések lesznek a cseppekből, és a rohanó patakok megostromolják az útjukban álló sziklákat. A hullámok belemarnak a sziklák kőtestébe, előbb egy parányi rést formálnak abban, aztán - évezredek múlva - egyszer csak már az egész patakot elnyeli a szikla.
És megszületett a búvópatak, amely fáradhatatlan erővel tör előre a föld, a sziklák mélyébe, hogy sok kilométerrel tovább újra előbukkanjon a föld felszínére.
Nagy záporok hatalmas víztömegei feszítik, tépik, marják a mészkőhegységek belsejét. Kanyargó folyosókat építenek maguknak a föld alatt rohanó hullámok, majd tóvá csendesednek, és megalkotják az óriások termét.
És mindez mélyen a föld alatt, a mészkőhegységeik szívében történik. Évezredek ideje kell ehhez, de a végén mégiscsak megszületett a sok kilométer hosszú, alsó, felső, közép- és mellékjáratokkal kiépült barlangrendszer.
És még ez sem meríti ki a víz teremtő erejét, mert a vízcsepp nemcsak rombolni tud. A vízcsepp olyan csodálatos alkotó művész, hogy mellette a legdúsabb képzelőerő is szegényessé válik.
Egy-egy vízcsepp beszivárog a mészkőszikla hasadékába, és egyszer csak kibuggyan a föld alatti barlang mennyezetén. A hajszálfinom repedésen kiszivárgó vízcseppből felszabadul a szénsav egy része, amely útjában feloldotta és magába telítette a mészkő anyagát.
Ez aztán kicsapódik belőle. Rendkívül parányi mennyiség ugyan, de mégis: anyag.
Cseppet csepp követ, és a barlang mennyezetéről lecseppenő víz nyomán cseppkő, a mészkőbarlangok csodás dísze alakul. Ez itt jégcsap formájú, emez függönyszerű, hogy máshol már legyező alakot öltsön - olyan, amilyenre a játékos kedvű apró művész, a vízcsepp formálja.
És a színek! Sárgás, pirosas, fehér, fekete, kékes színárnyalatokban pompázik a cseppkőbarlang, - aszerint, hogy milyen ásványi vagy baktérium-anyagot hord magával az élő-szivárgó víz cseppje.
Végtelenül lassú folyamat ez. Évezredeik munkája díszíti, formálja, alakítja a cseppkőbarlangok tündérvilágát. A természet türelmes művész, az idő nem sürgeti. Évezredek morzsolódnak le az idő malmán, de a szabályos időközökben lecseppenő víz mindezzel mitsem törődik, csak építi tovább a maga remekművét ...
Bagaméri Béla - Szelek barlangja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése