Csomók

Pár hasznos csomót szereténk bemutatni, hogy segítségére legyen mindazoknak, akik túrázás kozben rászorulnak, hogy kotelet használjanak.Volt rá eset, hogy cipeltük a kötelet és csak plusz terhet jeleentett, de volt olyan helyzet is amikor nagy hasznát vettük. Pld. gyerekeimmel kirándulni indultunk, az autóból kiszálva a gyerekek első dolga az volt, hogy egy olyan 70 fokos dőlésszögű sziklafalat meg akarjanak mászni. Nem akartam lebeszélni őket, de aggódtam értük és ahhoz, hogy biztonságban tudjam őket, kötélvégre kötöttem őket. Mint szülőnek nem az a feladatom, hogy távoltartsam őket a természettől hanem, hogy biztonságossá tegyen mozgásukat, tapasztalat gyűjtésüket.

Tinédzserként kirándulásaink élményben szegényesek voltak, nem tudtuk mit lehet, hogyan lehet időt tölteni a természetben, most szülőként újra felfedezem a természet nyújtotta lehetőségeket, és ebben jó hasznát látom a kötélnek, a megtanult, begyakorolt csomóknak, egyéb eszközöknek (sziklamászásnál, barlangászásnál, kötélpálya készítésnél, lábteniszpálya készítésénél, autó vontatásnál, stb...).

FONTOS!!! Csak azokat a csomókat használd amiket megtudsz kötni úgy, hogy nem rontod el. Ezt csak gyakorlással lehet tökéletesiteni, az időráfordítást viszont megéri.


1. Nyolcas csomó:
Felhasználása igen tág - száritó kötél rögzítésétől bajba jutott mentéséig.
Leggyakabban használt csomó, általában kötélvég rögzítésére használjuk. Rögzíthetjük fix pontokhoz: fatörzshöz, szikla fülekhez, szikla szegekhez (ma már dübeles változatok, figyelj nehogy laza legyen mert akkor alkalmatlan), hevederhez.
Három változatát használjuk: a bújtatott nyolcast, az egyszerű nyolcsat és a nyuszi csomót.


Bújtatott nyolcas
A bújtatott nyolcast olyan helyzetben használjuk, amikor az adott eszközre a kész csomót nem tudjuk ráhúzni (pld. álló fa, zárt gyűrűk)

      1a - bújtatot nyolcas, egy szál kotéllel kezdve, amit majd átfűzünk egy akadály, fa korül vagy gyűrűn keresztűl, majd a kötél véget a kimenetnél kezdve vissza bujtatjuk követve a másik kötél szálathaladva a kötél másik vége felé.

 1b - egyszerű nyolcas, amit eleve dupla kotéllel kotünk, ebbe bele lehet akasztani a karabinert, vagy ráakasztani valamire:

folytatás hamarosan...

Iránymeghatározás

Tartsuk óránkat úgy, hogy a kismutató a nap felé mutasson. Felezzük a kismutató és a 12-es kozotti szoget, ez lesz az É-D egyenes.
Délelőtt a kismutatótól a 12-ig számított szogfelező mutatja a Déli irányt, délután a 12-től a kismutatóig kell számítani a szoget a déli irány meghatározásához.

Erőnlét

Elég fontos, hogy mielőtt túrázni indulsz, fel tudd becsülni, hogy a te fizikai erőnléted megfelelő-e a túra teljesítéséhez, illetve, hogy olyan túrát válassz, amelyik olyan mértékben vegyen igénybe fizikailag, hogy eléggé megmozgasson, de azért maradj azon a határon belül, míg még jólesik a testmozgás. Ha olyan túrát szeretnél bevállani, ami kihívást jelent számodra, akkor is jó felmérni az állóképességedet és megfelelően felkészülni a túrára. Az állóképesség, illetve a fizikai erőnlét felmérésére a világszerte elismert Cooper tesztet javaslom, a teszt leírását itt találod.

Sighistel, Măgura barlang

Sighistel (Szegyesd) Nagyváradtól kb. 100 km-re található kis falu, könnyen megközelíthető Nagyvárad – Belényes – Stei – Lunca – Cimpeni – Sighistel útvonalon, az útminőség miatt az utazás majdnem 2 óra hosszat tartott. A reggel 7 órai indulást figyelembe véve mi kevéssel 9 óra előtt értünk a falu végére, ahol az 1-2 fokos december végi reggel hidegében gyorsan megreggeliztünk, majd felkészültünk a túrára. Utunk célja a Sighistel völgy végében található Magura (József főherceg) barlang, mely a völgyben található majdnem kb. barlang közül a leghosszabb és a legkülönlegesebb. A Sighistel völgy a patak mentén kanyarog, melynek mentén számtalan barlang található. A völgy bejárásának ideje szinte kiszámíthatatlan, mivel a barlangokhoz letérőket kell bejárni, melyeknek hossza változó, csakúgy, mint a barlangoké. A völgyön végigvezető turistajelzés a kék háromszög, a barlangok azonban nincsenek külön jelölve, kivéve talán a Magura barlang (piros pont). A völgy a faluból való indulástól fokozatosan szűkebb és vadabb, nehezebben bejárható, ugyanakkor egészen festői. A völgy bejárása során kikerülhetetlen, hogy számtalanszor átkeljünk a patakon, melynek szélessége ottjártunkkor másfél-két métertől négy-öt méterig váltakozott, mélysége pedig 5-10 centitől fél méteresig. Száraz lábbal (lábbelivel) lehetetlen átkelni, mi nagy hasznát vettük a gumicsizmáknak, amelyeket a barlanglátogatás miatt hoztunk magunkkal és Csaba ötletére már az autótól ezekben indultunk. Még így is megesett, hogy víz került egy-egy csizmába. Az ösvény sok helyen nehezen volt felismerhető, ez azonban nem nehezíti meg a tájékozódást, hiszen végig a patakot kell követni. Az utat inkább a rengeteg kidőlt fa nehezítette meg, melyeket hol kerülgettünk, hol pedig az ágak között bujkálva tudtunk csak továbbhaladni. A kidőlt fatörzsek miatt több ízben is a vízben kellett gázolni. Mindezek a nehézségek csak kihangsúlyozták a táj szépségét és érintetlenségét. Miközben haladtunk felfelé a völgyben, az eleinte csak szemerkélő eső már egyre erősebben esett. Csak pár fok Celsius választott el minket a hóeséstől, melynek sokkal jobban örültünk volna mint a kitartó esőnek, mely egész napos túránkon végigkísért minket, csak a barlangban szabadultunk meg tőle. A falu végén hagyott autótól két óra alatt értünk el a Măgura (József főherceg) barlangig, mely tengerszint felett 555 méterre nyíló, 6 méter magas és 10 méter széles bejárattal várja a látogatókat. Ez az teljesítmény nem igényelt túlzott tempót, de azt megkövetelte, hogy egyetlenegy másik barlangnál se álljunk meg, ezt idő szűke miatt más alkalomra hagytuk. A patakmedertől folyásiránnyal szemben állva bal felé kell felkapaszkodni az erdőben, ahol pár lépés után volt egy piros pont jelzésű irányjelző tábla. A barlang 1500 méter hosszú, tágas és magas, könnyen bejárható. Jól világító lámpákra mindenesetre szükség van, csakúgy, mint barlangtérképre vagy vezetőre. A barlang alapvetően száraz lenne, mostani látogatásunkkor elég nagy eső volt kint, talán ennek tudható be, hogy sok helyen a barlangban is volt víz, a mennyezetről sok helyen folyt víz, és a természetesen kialakult medencék nagy része is telve volt vízzel.













Itt is nagy segítség volt a gumicsizma. Mi jobb oldal felé jártuk be a barlangot, azaz mindig a jobb oldali falat követtük, illetve a jobb oldalon nyíló járatokat jártuk be először.

A barlangtérkép segítségével elég könnyen felismertük a jellegzetes látnivalókat, képződményeket, illetve termeket.


A barlang nagyon gazdag képződményekben, szinte minden lépésnél megálltunk csodálkozni és fényképezni.









Sietősen jártuk végig, így sikerült három óra hossza múlva ismét a kijáratnál lennünk. Itt újra átöltöztünk, majd pár falat után elindultunk visszafelé. Mivel az erdőben a piros pont jelzés vezetett a barlanghoz és ezzel a jelzéssel már találkoztunk a völgy elején, megkockáztattuk, hogy ezen induljunk el vissza, ahelyett, hogy újra a kidőlt fákkal nehezített patakmederben haladjunk. A piros jelzés felvitt egy dombhátra, ahol már volt telefon térerő, gyorsan hazaszóltunk, hogy haladunk visszafelé. A dombon is nehéz volt haladni a csúszós ösvény miatt, ezenkívül a patakmederhez viszonyítva úgy tűnt, hogy ez a fenti útvonal elég nagy kerülőt tesz meg. Mivel siettünk, hogy sötétedés előtt leérjünk az autóhoz, feladtuk ezt az csúszkálós utat és megpróbáltunk leereszkedni az erdőben a völgybe. A folyamatos esőben ez elég nehezen ment. Azt hiszem mindannyian elcsúsztunk többször is, az erdő is elég sűrű volt, nehéz volt lefelé haladni. Én előrébb mentem, mint a többiek, kerestem a legoptimálisabb útvonalat, mivel itt már semmiféle ösvény nem volt, csak fák, bokrok, ágak, kidőlt fák, szóval erdő egy nagyon meredek domboldalon. Ahogy így vergődtem lefelé, egyszer csak valami kis zaj fentről, majd szinte ugyanabban a pillanatban bokán is talált egy öklömnyi szikladarab, ami a többiek nehézkes ereszkedésének eredménye volt. Ettől fogva az útvonal keresésén és a talpon maradáson kívül arra is figyeltem, hogy ne kerüljek a fentiek „hatókörzetébe”, nehogy újabb ajándékkal lepjenek meg. Ők közben előhalászták a zsákból a kötelet és annak segítségével tették biztonságosabbá a lefelé jutást. Lassan leértem a meder közelébe, lemásztam az ágak között a patakig és egy kidőlt fán sikeresen át is keltem rajta. Itt bevártam a többieket, majd együtt folytattuk az utat vissza az autóhoz. A sok patakon való átkelés közben Tibi az egyiknél megcsúszott és alaposan megmerítette bakancsát, ő volt az egyetlen akinek nem volt ugyanis gumicsizmája. Először bosszankodott, de pár átkelés után már nem óvatoskodott hanem minden további nélkül egyenesen átgázolt a patakon, már úgyis mindegy jelszóval. Az eső kitartóan esett, közben lassan kezdett alkonyodni, a kanyarok pedig úgy tűntek soha nem fogynak el. Végül a Magura barlangtól számított 1 óra és negyven perc erőltetett menet után fél hatra elértük az autót, immár mind csurom vizesen, ki az esőtől, ki a patak miatt, ki az izzadságtól, vagy a patakból felcsapódó víztől. Gyorsan átöltöztük, majd elindultunk haza. A mai túra kb. nyolc óra hosszát tartott, ezalatt kellemesen elfáradtunk, de azért boldogan autóztunk, sok élménnyel és szép látnivalóval gazdagabban. Egy jó beszélgetés mellett kevéssel este hét hazaértünk. Hála Istennek a szép völgyért, még szebb barlangért és a sikeres túráért! 2009 december 30.PL.