Immár harmadik alkalommal indultunk az Osoiu barlangot meghódítani, mindezidáig a nagy vízállás miatt nem sikerült pár méternél beljebb jussunk. A barlangot a Vârciorog falu végén lévő elágazás tól balra indulva találjuk meg. Kb 800 m után elhagyunk egy letérőt jobbra, majd újabb 1100 m után a következő letérőn balra fordulunk. Innen kb. 1700 m után az első villanyoszlopnál találjuk az Osoiu barlang bejáratát.
A szűk bejáraton kis vízfolyás jön elő és folyik bele a barlang előtti patakba. A patak most kb. 20 cm mély volt ezen a szakaszon, a vízfolyás is elég gyenge. Reménykedve léptünk be, hátha ez alkalommal sikerül bejussunk...
A bejáratnál rögtön jobbra fordulva az első szakaszon egy kanyargós folyosón kell haladni, melyben egyre mélyülő vize jelenti az első kihívást. A kristálytiszta víz mélysége átlagban kb. 80 cm lehet, hőmérséklete 10 fok körül van, a folyosó kb. 70 cm széles.
A párkányokon egyensúlyozva kb. 25 m után túljutottunk a vizes szakaszon, a továbbiakban folytatódott a szűk folyosó, melyen immár többnyire négykézlábra ereszkedve tudtunk előre haladni.
A járat egyre kanyarog és egyre szűkül. Egy 90 fokos jobbkanyar után, ahol egy hajdani vasajtó maradványai látszanak, mostmár csak hason kúszva tudunk tovább haladni.
Pár kanyar után a szűk járat ismét jobbra fordul és enyhén felfelé egy szűk nyíláson keresztülpréselve magunkat egy kisebb terembe jutunk.
Innen pár lépés után egy kis ablakszerű nyíláson átbújva már egy kicsit bővebb folyosóra jutunk, ahol ismét találkozunk a kis patakkal. Ezzel egyidőben feltűnnek az első képződmények is.
Mostmár biztos, hogy átjutottunk a barlang bevezető szakaszán és a térképre pillantva látszik, hogy egy labirintikus barlangredszerbe jutottunk, mely nagy termekkel és egymást keresztező folyosókkal rendelkezik.
Már órák óta bolyongunk a barlangrendszerben és még a felét jártuk csak be.
A kb. 14 fokos hőmérsékletnek és a fáradságnak tulajdoníthatóan lassan fázni kezdünk, a bejárásra szánt időnk is lejárt lassan, így amellett döntünk, hogy kifelé indulunk.
Pár utolsó kép után megtaláljuk a patak medrét, mely visszavezet a kifelé vezető folyosóra.
Visszamegyünk a kis ablakon a kis terembe, ahonnan bemászunk a „kukacjáratba”. Visszakúszunk a volt vasajtóig, majd a sziklatörmeléken térdepelve vissza egészen a vizes járatig.
Itt már nem óvatoskodunk, hanem a jéghideg vízben gázolva igyekszünk a kijárat felé.
A kint piknikelő család elámulva figyeli amint három tetőtől talpig sáros fickó sorra bújik elő egy kis lyukból a felszínre.
Mi pedig boldogok vagyunk, mert harmadjára az Osoiu megadta magát...
Isten országa hasonlít erre a barlangra, ami nyitva áll mindenki előtt, mégis csak kevesen mennek be oda. Sokan megnézik távolról, vagy esetleg benéznek futólag, de mélyre nem mennek.
A legszegényebb ember is ingyen bejárhatja egy lámpával és megcsodálhatja szépségeit, de bármilyen gazdag is legyen valaki, semmilyen luxusautóval vagy plazmatévével sem jut be oda.
Csak aki magát megalázza és földre borul az meglátja a továbbvezető utat, de aki kevélyen áll, az hamar elakad a zárt sziklafalak előtt.
Aki kitartóan araszol, az halad előre és a kezdeti küzdelem után gyönyörködhet az őt körülvevő ritka szépségekben. Aki azonban megijed az áldozathozataltól az üres kézzel és üres szívvel fog visszafordulni az első lépések után.
Amikor már bent vagy akkor nem érted, hogy miért nem jön be mindenki ide, ahol ingyen érezheti jól magát, ahelyett, hogy temérdek pénzt költsön hiábavaló és felesleges dolgokra.
A barlang és Isten országa is kívülről nézve csak egy jelentéktelen dolog, egy kis hasadék egy sziklában, bent pedig egy új világ, egy csodálatos világ rejtőzik.
