Októberben felkerekedtünk, hogy végre meghódítsuk a Vârciorogi Osoiu barlangot. Ez volt a harmadik próbálkozásunk, elsőre nem tudtuk pontosan hogy hol van a barlang és egy másik volgyben kerestük, második alkalommal megtaláltuk, de nem tudtuk, hogy az volt, ezért nem is erőltettük a felderítést, hanem egy szűkebb résznél visszafordultunk. Most harmadjára volt egy rajzunk a barlang helymeghatározásával. 
A helyszínre Nagyvárad - Telegd - Vârciorog útvonalon lehet eljutni, Váradtól kb. 40 km, majdnem végig aszfaltos út, kivéve a Varciorog és Fasca kozotti útletérőtől, ahonnan jój járható koves út van. Ezen az úton az első villanyoszlopnál van a barlang.
Erre az alkalomra vettem egy gumicsizmát, vittünk pótelemeket is, hiszen a barlang 3100 méter hosszú. Október 31-re sikerült megszervezni a kiruccanást, meg is találtuk a helyszínt, rájottünk, hogy ebbe kukkantottunk be a múltkor is.
Mostanában elég nedves idő volt, minket pedig emiatt egy igen váratlan és kellemetlen meglepetés ért. A bejáratnál ugyanis azt vettük észre, hogy a barlangból igen tiszta, de nagy vízmennyiségű patak folyik ki. 
Bemasíroztunk libasorban, de rogton látszott, hogy a gumicsizma ide kevés lesz ahhoz, hogy szárazon megússzuk, a szó szoros értelmében megúszni pedig nem igazán volt kedvünk. Így hát pár lépés után csalódottan visszafordultunk, a barlang egyelőre elrejtett rejtett szépségeit, bár szárazabb időben mindenképpen visszatérünk még. 
A leírásunk szerint a kozelben még kellett legyen barlang, továbbmentünk a volgyben, kerestük, de nem találtuk meg az Aurica-t. Végül eljutottunk valahogy egy aszfaltos útig, ami Élesdtől Rosia illetve Belényes felé vezet. Mivel nem volt megyetérképünk, telefonos segítséget kértünk, hogy eljuthassunk egy másik barlangig amit kiszemeltünk, a Ponorast. Telefonos segítség után elautóztunk Astileuig, onnan Rév és Sonkolyos érintésével egészen Bratkáig, majd le délre Damis felé. 
Damisnál kerestük a barlangot, szerencsére találtunk egy turisztikai információs pontot az Ecotop klub gondozásában. 
Nagyon segítőkészek voltak, elmondták a rossz hírt, miszerint a Ponoras barlang állandó jelleggel zárva van, kulcs Kolozsváron. Kaptunk pár prospektust a vidékről, és elirányítottak a legkozelebbi barlangok felé. Damis után letértünk balra az első elágazásnál, ot megebédeltünk és választottunk egy barlangot. Elindultunk megkeresni, kovettünk egy patakot, majd felmásztunk az erdővel borított domboldalra. Találtunk egy kráteszerű mélyedést, gondoltuk, hogy víznyelő és ott a barlang. 
Lerereszkedtünk, korbejártuk, de kis mélyedéseken kívül mást nem találtunk. Kimásztunk a kráterből és tovább kerestünk az erdőben, hisz a kozelben kellett legyen a keresett barlang, a Pestera de la Ponorul Runcsor. Sokat nem tudtunk róla, de ha már az előzők nem jottek ossze, valamit csak meg szerettünk volna nézni. Találtunk még két kisebb mélyedést, egy függőlegest és még egyet feljebb, mint a kettőt megvizsgáltuk, de nem volt folytatásuk. Már épp lefelé kezdtünk ereszkedni az erdőben, amikor megpillantottam egy újabb hasadékot a fák kozott, kb 80-90 cm magas és olyan 40 cm széles lehetett. 
Én messzebbről láttam meg, a tobbiek pont folotte voltak, így Csaba nézett be, első látásra ez is csak kis mélyedésnek tűnt. Alaposabb átvizsgálásra azonban kiderült, hogy talán van folytatás.
A bejárat elég szűk volt de két kanyar után egy mély aknához értünk, melybe egy kb 8 méteres vaslétra vezetett le.
Mostmár felcsigázódott az érdeklődésünk, gyorsan lemásztunk és kutattunk tovább.
Hamar megtaláltuk a továbbvezető utat, amikor egy sziklafalban benéztünk egy ablakba és felfedeztük a kovetkező létrát ami még lejjebb vezetett, kb. 3 méterrel. 
Itt egy kisebb helység volt, melyből egy szűk folyosón lehetett tovább kúszni. Pár méter után újabb akna kovetkezett, immár létra nélkül. No problem, volt nálunk vagy 20 méter kotél, Csaba beszerelte a falban lévő fülek segítségével, majd sorban leereszkedtünk, ezúttal vagy hat métert. 
Innen már talpon folytattuk az utat, kanyargós folyosón.
Minden irányba benyomultunk a folyosókba, leyek néhol igen szűkek voltak. 
Egy egy helyen vízcsobogás hallatszott, de a vízig nem tudtunk eljutni. 
Voltak helyek ahol talán tovább lehetett volna menni, de a kotelet ott kellett hagyjuk beszerelve, hogy majd vissza tudjunk mászni. 
Emiatt a továbbjutás nem volt lehetséges, így lassan visszafordultunk, viszaértünk a kotélhez.
Mászógéppel felmásztunk a felső szintre, majd a vaslétrákon át sorban egészen a felszínre. Érdekes barlang volt, nem túl sok képződménnyel, de izgalmas volt a látogatása. Nagyjából négy óra hosszat voltunk bent, mire kiértünk besotétedett kint is, a levegő pedig lehűlt 2-3 fokra, ami a benti kb. 10 fokhoz képest igen hűvosnek tűnt nekünk. Hamar lemásztunk a patakig, majd a meder mentén vissza az autóhoz.
yorsan átoltoztünk, majd elindultunk hazafelé, Dámis, Bratca, Borod, Élesd, Nagyvárad útvonalon., a napi autózás 198 km-t tett ki.G
A helyszínre Nagyvárad - Telegd - Vârciorog útvonalon lehet eljutni, Váradtól kb. 40 km, majdnem végig aszfaltos út, kivéve a Varciorog és Fasca kozotti útletérőtől, ahonnan jój járható koves út van. Ezen az úton az első villanyoszlopnál van a barlang.
Erre az alkalomra vettem egy gumicsizmát, vittünk pótelemeket is, hiszen a barlang 3100 méter hosszú. Október 31-re sikerült megszervezni a kiruccanást, meg is találtuk a helyszínt, rájottünk, hogy ebbe kukkantottunk be a múltkor is.
Mostanában elég nedves idő volt, minket pedig emiatt egy igen váratlan és kellemetlen meglepetés ért. A bejáratnál ugyanis azt vettük észre, hogy a barlangból igen tiszta, de nagy vízmennyiségű patak folyik ki. 
Bemasíroztunk libasorban, de rogton látszott, hogy a gumicsizma ide kevés lesz ahhoz, hogy szárazon megússzuk, a szó szoros értelmében megúszni pedig nem igazán volt kedvünk. Így hát pár lépés után csalódottan visszafordultunk, a barlang egyelőre elrejtett rejtett szépségeit, bár szárazabb időben mindenképpen visszatérünk még. 
A leírásunk szerint a kozelben még kellett legyen barlang, továbbmentünk a volgyben, kerestük, de nem találtuk meg az Aurica-t. Végül eljutottunk valahogy egy aszfaltos útig, ami Élesdtől Rosia illetve Belényes felé vezet. Mivel nem volt megyetérképünk, telefonos segítséget kértünk, hogy eljuthassunk egy másik barlangig amit kiszemeltünk, a Ponorast. Telefonos segítség után elautóztunk Astileuig, onnan Rév és Sonkolyos érintésével egészen Bratkáig, majd le délre Damis felé. 
Damisnál kerestük a barlangot, szerencsére találtunk egy turisztikai információs pontot az Ecotop klub gondozásában. 
Nagyon segítőkészek voltak, elmondták a rossz hírt, miszerint a Ponoras barlang állandó jelleggel zárva van, kulcs Kolozsváron. Kaptunk pár prospektust a vidékről, és elirányítottak a legkozelebbi barlangok felé. Damis után letértünk balra az első elágazásnál, ot megebédeltünk és választottunk egy barlangot. Elindultunk megkeresni, kovettünk egy patakot, majd felmásztunk az erdővel borított domboldalra. Találtunk egy kráteszerű mélyedést, gondoltuk, hogy víznyelő és ott a barlang. 
Lerereszkedtünk, korbejártuk, de kis mélyedéseken kívül mást nem találtunk. Kimásztunk a kráterből és tovább kerestünk az erdőben, hisz a kozelben kellett legyen a keresett barlang, a Pestera de la Ponorul Runcsor. Sokat nem tudtunk róla, de ha már az előzők nem jottek ossze, valamit csak meg szerettünk volna nézni. Találtunk még két kisebb mélyedést, egy függőlegest és még egyet feljebb, mint a kettőt megvizsgáltuk, de nem volt folytatásuk. Már épp lefelé kezdtünk ereszkedni az erdőben, amikor megpillantottam egy újabb hasadékot a fák kozott, kb 80-90 cm magas és olyan 40 cm széles lehetett. 
Én messzebbről láttam meg, a tobbiek pont folotte voltak, így Csaba nézett be, első látásra ez is csak kis mélyedésnek tűnt. Alaposabb átvizsgálásra azonban kiderült, hogy talán van folytatás.
A bejárat elég szűk volt de két kanyar után egy mély aknához értünk, melybe egy kb 8 méteres vaslétra vezetett le.
Mostmár felcsigázódott az érdeklődésünk, gyorsan lemásztunk és kutattunk tovább.
Hamar megtaláltuk a továbbvezető utat, amikor egy sziklafalban benéztünk egy ablakba és felfedeztük a kovetkező létrát ami még lejjebb vezetett, kb. 3 méterrel. 
Itt egy kisebb helység volt, melyből egy szűk folyosón lehetett tovább kúszni. Pár méter után újabb akna kovetkezett, immár létra nélkül. No problem, volt nálunk vagy 20 méter kotél, Csaba beszerelte a falban lévő fülek segítségével, majd sorban leereszkedtünk, ezúttal vagy hat métert. 
Innen már talpon folytattuk az utat, kanyargós folyosón.
Minden irányba benyomultunk a folyosókba, leyek néhol igen szűkek voltak. 
Egy egy helyen vízcsobogás hallatszott, de a vízig nem tudtunk eljutni. 
Voltak helyek ahol talán tovább lehetett volna menni, de a kotelet ott kellett hagyjuk beszerelve, hogy majd vissza tudjunk mászni. 
Emiatt a továbbjutás nem volt lehetséges, így lassan visszafordultunk, viszaértünk a kotélhez.
Mászógéppel felmásztunk a felső szintre, majd a vaslétrákon át sorban egészen a felszínre. Érdekes barlang volt, nem túl sok képződménnyel, de izgalmas volt a látogatása. Nagyjából négy óra hosszat voltunk bent, mire kiértünk besotétedett kint is, a levegő pedig lehűlt 2-3 fokra, ami a benti kb. 10 fokhoz képest igen hűvosnek tűnt nekünk. Hamar lemásztunk a patakig, majd a meder mentén vissza az autóhoz.
yorsan átoltoztünk, majd elindultunk hazafelé, Dámis, Bratca, Borod, Élesd, Nagyvárad útvonalon., a napi autózás 198 km-t tett ki.G
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése