A Galbena túra utáni reggelen párás, kodos látvány fogadott, amint kidugtam a fejem a Glăvoi volgyben felvert sátrunkból. Jóéesett sétálni egyet a reggeli csendben. Kozben azon tortem, hogyan tudunk majd tüzet gyújtani, hisz minden tiszta víz volt: a fák, a fű, a bokrok, az estéről megmaradt fa, minden. Kozel volt az erdő széle, gondoltam szétnézek ott, de az erdőben már régen nem található a foldon fa, hisz egész nyáron innen hordták a sátorozók, mostanra szépen ki volt takarítva az erdő, már ami a gallyakat és ágakat illeti, a foldon csak tűlevélszőnyeg volt. Aztán egy fohász kozben jott egy otlet - a fokozatosság elvét figyelembe véve szétnéztem a fák tovében, pont az erdő legszélén és az osszekuszálódott vékony ágak kozott találtam egy kis száraz harasztot, és nagyon vékony de nagyon száraz ágakat, melyek madárfészekre emlékeztető stílusban jelentek meg előttem. Begyűjtottem egy jó maréknyit, a gyújtós már ezzel biztosítva volt. Hasonló gyújtóst lehet találni a vastagabb fák felváló kérge alatt, melyet ha késsel lekapargatunk biztosan hamar begyullad. A sátortól nem messze találtam egy vizes deszkát, elődeink biztosan padnak használták, eléggé el volt ázva. Baltával széthasítottam, mert tudtam, hogy a belseje száraz kell legyen. Nyertem. Felhasogattam egészen vékonyra, majd eltordeltem, ez lesz a második réteg. Hagytam belőle kicsit vastagabb szálakat is, majd kerestem az estéről maradt elázott fákból pár megfelelőt. Kevés papírom is volt, ezzel begyújtottam a marék harasztot, rajta a felhasogatott száraz fenyődeszkával, mely pillanat alatt fellángolt és égni, ropogni kezdett. Pillanatok alatt jól begyulladt, rátettem a gallyakat, mostmár ezek a száraz, de vizes felületű gallyak is égni kezdtek. A többiek arra ébredtek, hogy ropog a tűz.
Eléggé elhúzódott a felkelés, a tegnapi Galbena túra megtette a magáét, de végül megsütottünk vagy 2 méter vékonykolbászt, megreggeliztünk, kicsit hagytuk száradni a sátrakat a reggeli harmattól, majd mindent becsomagoltunk és hajóra, azaz autóba szálltunk. A Glavoi táborból ugyanis a Szamos bazárig vezető út nagy része autóval is megtehető, ezt az időt akartuk megspórolni. Térkép segítségével el is jutottunk a Vărăsoaia tó utáni kanyarig, ahol az autót lehet hagyni.
Az óra 11:35 volt, amikor elindultunk az osvényen.
Kellemes erdei séta képezte az út első részét, mely 20 perc után elvitt az Aragyásza barlanghoz. 
A barlang egy kb 200 méter hosszú átjáró, melynek túlsó vége már a majdani Meleg Szamos volgyébe vezet. 
A barlang kijárata egy szűk sziklafolyosó, ahol nagy vízállásnál elég nehéz lehet az előrejutás, a barlangot 20 perc alatt szeltük át. A sziklafolyosó végén kis tisztás várja a túrázókat, én balra befordulva a sziklasaroknál egy kis vízesést találtam, a Feredőt.
Innen visszasétáltunk a tisztásra, majd kis séta után elértük azt az elágazást, ami a volgy két oldalán lévő turistaosvényeket választja szét. 
Mi a jobb oldalit választottuk, ezt javasolta a leírás, amit kovettünk.
Utunk innen enyhén emelkedett az erdőben, míg végül a Belvedere kilátóhoz vezetett. Innen jól belátható az egész volgy minden irányba. 
A kilátó után az útvonal egy kőomláson vezetett le, majd ismét fák kozott haladtunk, immár nem túl feljebb a pataktól.
Kis osvény kanyargott le a vízhez, mi azonban a jelzett osvényen maradtunk. Ennek hamar megfizettük az árát, ugyanis amikor libasorban harmadikként haladtam, hátizsákommal megloktem valamit egy fa oldalán. Abban a pillanatban egy tucat vadméh támadott meg minket, mi pedig ketten futásnak eredtünk. 
Csaba és Zsolti előttünk haladt, ők lemeradtak az első rohamról, a hátsó Tibi pedig hátramenekült, mi pedig a másik Tibivel előrefelé futottunk, ahogy bírtunk. Már a startnál kaptunk pár dopping-injekciót a méhektől, hogy jobban menjen a futás a nehéz terepen. Nem is álltunk meg, csak amikor már úgy gondoltuk, hogy leráztuk őket. Kis lihegés után a szomszéd Tibi azt mondta, hogy a ruháján van egy darázs. mondom nem gond, lerázom. Fogtam a derekára kotott felsőt és jól kiráztam. Válaszként kaptunk még egy-egy gyors szúrást, majd futás tovább le a volgybe a patakhoz, át a vizen. Itt egy koves úton visszafelé fordul az útvonal, ezen vártuk be a tobbieket, mikozben felmértük a kapott szúrásokat. Megjottek a tobbiek is, csak hárman voltunk versenyben, de a szomszéd győzott 5 szúrással. Jól bepirosodtak és fel is dagadtak.
Innen minden szúnyrga futással reagáltunk. Délután negyed négy volt. Immár a volgy másik oldalán az erdőben felkapaszkodtunk, majd 10 perc után elértük a Honu barlangot, mely egy kb. 75 méter hosszú kanyagrós folyosó minden képződmény nélkül. A végében Csaba talált egy lyukat, amibe sorra lemásztunk.
Kis termet találtunk, ahol pár fotót készítettünk. Miután kijottünk a barlangból, az erdőben megebédeltünk, pihentünk egy keveset, majd 15:50-kor továbbindultunk. Kicsit sietősebbre fogtuk a temptó, hogy idejében visszaérjünk az autóhoz. Hamarosan elértük a letérőt a Moloh vízeséshez, le is ereszkedtünk, de sajnos most a száraz időszak miatt vízesést nemigen találtunk. 
A kitérő sietve 15 percet vett igénybe, majd visszaértünk az elágazáshoz, ahol annak idején a jobb oldalra tértünk. Innen visszasétáltunk az Aragyásza barlanghoz, itt a visszafelé vezető osvény a barlang folott vezetett át, mi is ezen mentünk. Megnéztük az ablakokat, amelyeken keresztül természetes fényt kap a barlang. 
Ismét az erdőbe értünk, ahol visszasétáltunk korutunk elejéhez, ahol az autót hagytuk.
A túra hat órát vett igénybe, fizikailag nem volt túl megerőltető, és nem is nagyon hosszú. 
Beszálltunk és a napnyugtát csodálva autóztunk visszafelé, estére Váradon voltunk.
Eléggé elhúzódott a felkelés, a tegnapi Galbena túra megtette a magáét, de végül megsütottünk vagy 2 méter vékonykolbászt, megreggeliztünk, kicsit hagytuk száradni a sátrakat a reggeli harmattól, majd mindent becsomagoltunk és hajóra, azaz autóba szálltunk. A Glavoi táborból ugyanis a Szamos bazárig vezető út nagy része autóval is megtehető, ezt az időt akartuk megspórolni. Térkép segítségével el is jutottunk a Vărăsoaia tó utáni kanyarig, ahol az autót lehet hagyni.
Az óra 11:35 volt, amikor elindultunk az osvényen.
Kellemes erdei séta képezte az út első részét, mely 20 perc után elvitt az Aragyásza barlanghoz. 
A barlang egy kb 200 méter hosszú átjáró, melynek túlsó vége már a majdani Meleg Szamos volgyébe vezet. 
A barlang kijárata egy szűk sziklafolyosó, ahol nagy vízállásnál elég nehéz lehet az előrejutás, a barlangot 20 perc alatt szeltük át. A sziklafolyosó végén kis tisztás várja a túrázókat, én balra befordulva a sziklasaroknál egy kis vízesést találtam, a Feredőt.
Innen visszasétáltunk a tisztásra, majd kis séta után elértük azt az elágazást, ami a volgy két oldalán lévő turistaosvényeket választja szét. 
Mi a jobb oldalit választottuk, ezt javasolta a leírás, amit kovettünk.
Utunk innen enyhén emelkedett az erdőben, míg végül a Belvedere kilátóhoz vezetett. Innen jól belátható az egész volgy minden irányba. 
A kilátó után az útvonal egy kőomláson vezetett le, majd ismét fák kozott haladtunk, immár nem túl feljebb a pataktól.
Kis osvény kanyargott le a vízhez, mi azonban a jelzett osvényen maradtunk. Ennek hamar megfizettük az árát, ugyanis amikor libasorban harmadikként haladtam, hátizsákommal megloktem valamit egy fa oldalán. Abban a pillanatban egy tucat vadméh támadott meg minket, mi pedig ketten futásnak eredtünk. 
Csaba és Zsolti előttünk haladt, ők lemeradtak az első rohamról, a hátsó Tibi pedig hátramenekült, mi pedig a másik Tibivel előrefelé futottunk, ahogy bírtunk. Már a startnál kaptunk pár dopping-injekciót a méhektől, hogy jobban menjen a futás a nehéz terepen. Nem is álltunk meg, csak amikor már úgy gondoltuk, hogy leráztuk őket. Kis lihegés után a szomszéd Tibi azt mondta, hogy a ruháján van egy darázs. mondom nem gond, lerázom. Fogtam a derekára kotott felsőt és jól kiráztam. Válaszként kaptunk még egy-egy gyors szúrást, majd futás tovább le a volgybe a patakhoz, át a vizen. Itt egy koves úton visszafelé fordul az útvonal, ezen vártuk be a tobbieket, mikozben felmértük a kapott szúrásokat. Megjottek a tobbiek is, csak hárman voltunk versenyben, de a szomszéd győzott 5 szúrással. Jól bepirosodtak és fel is dagadtak.
Innen minden szúnyrga futással reagáltunk. Délután negyed négy volt. Immár a volgy másik oldalán az erdőben felkapaszkodtunk, majd 10 perc után elértük a Honu barlangot, mely egy kb. 75 méter hosszú kanyagrós folyosó minden képződmény nélkül. A végében Csaba talált egy lyukat, amibe sorra lemásztunk.
Kis termet találtunk, ahol pár fotót készítettünk. Miután kijottünk a barlangból, az erdőben megebédeltünk, pihentünk egy keveset, majd 15:50-kor továbbindultunk. Kicsit sietősebbre fogtuk a temptó, hogy idejében visszaérjünk az autóhoz. Hamarosan elértük a letérőt a Moloh vízeséshez, le is ereszkedtünk, de sajnos most a száraz időszak miatt vízesést nemigen találtunk. 
A kitérő sietve 15 percet vett igénybe, majd visszaértünk az elágazáshoz, ahol annak idején a jobb oldalra tértünk. Innen visszasétáltunk az Aragyásza barlanghoz, itt a visszafelé vezető osvény a barlang folott vezetett át, mi is ezen mentünk. Megnéztük az ablakokat, amelyeken keresztül természetes fényt kap a barlang. 
Ismét az erdőbe értünk, ahol visszasétáltunk korutunk elejéhez, ahol az autót hagytuk.
A túra hat órát vett igénybe, fizikailag nem volt túl megerőltető, és nem is nagyon hosszú. 
Beszálltunk és a napnyugtát csodálva autóztunk visszafelé, estére Váradon voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése